Rokkantsági ellátásban részesülő nem álláskereső

Rokkantsági ellátásban részesülő nem álláskereső (Flt.) nem megváltozott munkaképességű (Flt.tv.szerint)

Rokkant személy nem álláskereső, és NEM megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatási (Flt) szempontból 2013. január 1-jétől. Mit jelent mindez?

1991.évi IV. törvény (Flt) 24-28. §, az kap álláskeresési járadékot, aki ÁLLÁSKERESŐnek minősül. Ezt viszont az 58.§ magyarázza meg (különös tekintettel a 3. pontra):
“álláskereső: az a személy, aki

álláskereső: az a személy, aki

  1. a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és
  2. oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és
  3. öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban nem részesül és
  4. az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb keresőtevékenységet sem folytat, és
  5. elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és akit
  6. az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart,

Rokkantsági ellátásban részesülő álláskeresőt nem regisztrálják a Munkaügyi Központban, és nem segítenek munkakeresésében, közvetítésben, szolgáltatásokkal, hogy munkához jusson, de nyilvántartásba veszik.
A rokkantsági járadékban részesülő viszont álláskereső lehet, részesülhet álláskeresési járadékban is szolgáltatásokban.

Foglalkoztatási szempontból NEM megváltozott munkaképességű személy a rokkantsági ellátásban részesülő (Flt 57 § (4) 4.) Vagyis ez azt jelenti, hogy minden támogatásból kirekesztették ezzel, uniós támogatásokból is, amely elősegítené a nyílt munkaerő-piacra kikerülését.

Álláspontom szerint ez ütközik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 14. cikkében deklarált megkülönböztetés tilalmába. Ugyanis a rokkantsági ellátásban részesülők ezen a ponton is indokolatlanul hátrányos megkülönböztetésben részesülnek több, velük összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.
A rokkantsági ellátásban részesülők a védett (akkreditált, költségvetési) foglalkoztatáson kívül minden egyéb támogatásból (pl. Rehabilitációs Kártya is) kizárásra kerültek, csupán a foglalkoztatási kötelezettség jelent közülük a munkára készeknek előnyt, ha foglalkoztatásuk után a munkáltató a rehabilitációs hozzájárulás megtakarítására jogosult. Ezen változtatni szükséges.
Hivatkozás: 1991. évi IV. törvény. Flt., amit módosított MK 164. sz. 2012. 12. 07-én a 2012.évi CXCII.tv.(XII.7.) Egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételéről és egyes törvények módosításáról

Minden megváltozott munkaképességű személy komplex rehabilitációjában az elsődleges uniós cél a nyílt munkaerő-piacon történő elhelyezkedés elősegítése összhangban a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel.
Az EU Fogyatékos-ügyi Stratégiájának célja annak biztosítása,
hogy a fogyatékos emberek mindennapi életükben ugyanolyan egyéni választási lehetőségekkel rendelkezzenek, mint az ép emberek, illetve hogy ők is irányíthassák életüket.

Hiszen az ESÉLYEGYENLŐSÉG, vagyis hogy minden ember más, mégis egyenjogú lehetőséget kell kapnia arra, hogy a maga választott módon tartalmas életet éljen. Ehhez biztosítani kell számukra a személyi támogatás rendszerét, az akadálymentességet, a személyi-, tárgyi-, infrastrukturális feltételeket, az információkhoz jutás korlátlan hozzáférhetőségét.
Az emberi jogok emberi szükségleteken alapulnak. Kinyilvánítják, hogy minden egyes embernek egyenlően joga van nem csupán az élethez, hanem a méltóságteljes élethez is. Az emberi jogok továbbá feltételezik, hogy szükség van bizonyos alapkövetelményekre és forrásokra annak érdekében, hogy méltóságteljes életet élhessünk.(2007. évi XCII.tv.)

Az Alaptörvényünk II. cikke alapján az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.
Helyzetük miatt egyfelől kiszolgáltatottak valamennyi állami, közhatalmi beavatkozással szemben. Másfelől esetük súlyos és közvetlen következményekkel járhat az is, ha az állam nem tesz eleget egyes alkotmányos feladatainak, a speciális, rászorultakat segítő szabályozás és gyakorlat kialakításával, fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeit nem vagy nem megfelelően látja el. Legyen szó ugyanakkor indokolatlan közhatalmi beavatkozásról, vagy éppen állami feladat, kötelezettség elmulasztásáról, az érintettek jog-, illetve érdekérvényesítő képessége minimális.
A jogegyenlőség, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlőség előmozdításának kötelezettsége, az egyes, kiemelten védett csoportok jogainak megfelelő biztosítása kiemelt fontosságú a foglalkoztatás területén, a munka világában.