Hogyan lehet eredményt elérni a rehabilitációs ügyekben a szakértői vélemény eredményes tartalmi vitatásával, ha a Kúria már csak a jogorvoslat illúzióját nyújtja?

Rehabilitációs gazdasági és esélyegyenlőségi menedzserként nap mint nap látom, hogyan próbálnak emberek jogot érvényesíteni – és hogyan zárja be előttük az ajtót a rendszer. Egy friss Kúria-döntés kapcsán szeretném megmutatni a rendszerszintű problémát, miért nem jut el az igazság a legfelsőbb szintig: a Kúria jelenlegi gyakorlata szerint a szakértői vélemények hibái nem vizsgálhatók, ha nem „nyilvánvalóak”. Ez azt jelenti, hogy a NEFMI szabályoktól való eltérés sem vezet jogorvoslathoz, ha az csak részletes szakmai érveléssel mutatható ki.

Ez precedenst teremt arra, hogy a legsérülékenyebb emberek – fogyatékos személyek, krónikus betegek – elveszítik a jogukat a korrekt elbírálásra. A jogorvoslat illúzióvá válik, a szakértői vélemények pedig kontroll nélkül maradnak.

Az eset anonim ismertetése röviden

• közigazgatási szakvélemény alapján határozat
• Törvényszéken ítélet (nincs halasztó hatály, azonnal érvénybe lép, nincs felkészülési idő, közigazgatási fellebbezés és másodfok megszűnt 2012-2018-2020-2025. (pl.januártól megszűnt a Testület kirendelési lehetőség-folyamatosan szűkülnek a jogorvoslati lehetőségek)
• Felülvizsgálati kérelem Kúria felé elutasítása
• Szakértői vélemény aggályossága
• NEFMI szabályok figyelmen kívül hagyása
• Kúria: „nem nyilvánvaló” ezért formai elutasítás

Miért rendszerszintű probléma, miért veszélyes?

• Jogorvoslat formai szűrőn múlik
• Szakmai hibák nem vizsgálhatók
• Precedens: szakértők eltérhetnek szabályoktól
• A Pp. 316. § (1) – az aggályosság lehetősége – gyakorlatilag kiüresedik, ha a Kúria nem vizsgálja a tartalmat.
• A Szaktv. és NEFMI szabályok – csak papíron léteznek, ha a bíróság nem kéri számon a betartásukat.
• A szakértői hitelesség – ha egyszer már valótlant iratellenest véleményezett szakértő, akkor hogyan bízhatunk benne? És ha a rendszer nem szankcionálja, akkor mi ösztönzi a felelős munkára?
• A legsérülékenyebbek jogai vesznek el
• A rendszer nemcsak elutasít, hanem megaláz: amikor nem vizsgálják meg az igazságot, csak a formai kereteket. Azt üzeni: „Nem érdekes, hogy igazad van. Ha nem látszik első ránézésre, nem vizsgáljuk.” Ez intézményes közöny.
• A legsérülékenyebbeket hagyják magukra: 40-60 ezer forintból tengődő betegek, akiknek az állam nem ad esélyt. Ez is intézményes közöny.

Miért fontos beszélni erről?

• Tájékoztatás, figyelemfelhívás
• A szakértői munka felelőssége
• A társadalomnak tudnia kell, hogy a jog nem mindig igazság
• A hallgatás nem védelem – hanem veszély
• Nem az a baj, hogy hibák történnek – hanem az, ha nem lehet őket kijavítani.
• És amíg van, aki kimondja, addig van remény.

Egy ügy, amelyben minden szakmai érv megvolt – mégsem jutott el a Kúriáig. Ez a jogszabályi keret szűkössége.
Megmutattuk, hogy a szakértői vélemény hibás, sőt iü szakértő maga elismerte, hogy nincs a betegség szakterületen képzettsége, amit előír a törvény, részletesen érveltünk – de a Törvényszék elfogadta mégis ezt az aggályos véleményt, a rendszer nem engedte be, hogy megvizsgálja Kúria, mert „nem eléggé nyilvánvaló”, ha szakértői kérdés, tehát minden ilyen szakkérdésen múló ügy elbukik érdemi vizsgálat nélkül nincs jogorvoslat jogvédelem a sérült embereknek Kúrián, ezzel még nagyobb nyomás van a Törvényszéki eljáráson, ha ott nem sikerül bizonyítási eljárás iü szakértői véleménnyel akkor elbukta beteg ember.

Ez nem egyedi ügy. Ez rendszerszintű probléma. És amikor egy ember, aki születésétől fogva súlyos beteg, elveszíti az egyetlen biztosítást adó ellátását, a rokkantsági járadékot, miközben munkát végezni képtelen, az nemcsak szakmai hiba – hanem társadalmi tragédia.

Nem az a baj, hogy hibák történnek – hanem az, ha ezeket nem lehet kijavítani. Ez a rendszer intézményes közönye.

A szakértői munka nemcsak számítás, hanem felelősség. Ha a rendszer nem vizsgálja a szakmai hibákat, akkor nemcsak az ügyek veszítenek – hanem az emberek. Ezért fontos, hogy erről beszéljünk, és ne hagyjuk, hogy a hallgatás legyen a válasz.

A Pp. 316. § (1) a)–d) pontjai lehetőséget adnak a szakértői vélemény aggályosságának vizsgálatára. Ha azonban a Kúria gyakorlata szerint a szakértői hibák nem vizsgálhatók, mert „nem nyilvánvalóak”, akkor ez a jogszabályi lehetőség kiüresedik.

Kérem, hogy a Törvényszék ne csak formai, hanem tartalmi szempontból is vizsgálja az igazságügyi szakértői véleményt – mert ha a Kúria már nem teszi, a Kúria gyakorlata szerint a felülvizsgálat már nem biztosít érdemi vizsgálatot szakértői kérdésekben, mert a „gumiszabály” szerint nem eléggé nyilvánvaló. A bírói eskü zárómondata szerint „ítélkezési tevékenységemet lelkiismeretesen, pártatlanul, az igazság szolgálatában végzem.”, akkor az elsőfokú bíróság felelőssége még nagyobb.

A jog nemcsak szabály, hanem lelkiismeret is. És ha a legsérülékenyebb emberek – súlyos betegek megváltozott munkaképességűek, fogyatékos személyek – nem kapnak érdemi vizsgálatot, akkor nemcsak jogorvoslatot veszítenek, hanem emberi méltóságot is. Kérem, hogy az ítélkezés során ne csak a jogszabályok, hanem az esküben vállalt lelkiismereti felelősség is érvényesüljön. Ez kérés. A jogállam próbája nem ott kezdődik, ahol a paragrafus véget ér, hanem ott, ahol az ember sorsa eldől. A sérült ember igazsága a jog legfőbb célja

A szakértői háttérmunka nemcsak a jogorvoslatot készíti elő, hanem megelőzi a hibás döntéseket.

Ezért fontos, hogy már az első szakvélemény pontos, megalapozott legyen – ebben tudok segíteni. Bár a jogorvoslat szűk, a szakmai alapozás sok ügyben eredményre vezet. Az elmúlt években számos esetben sikerült új szakértőt kirendeltetni, hibás véleményt megcáfolni – mert tudtuk, hogyan kell érvelni.”

Fenti eset nem azt mutatja, hogy nincs esély – hanem azt, hogy tudni kell, hol van a rendszer határa, és hogyan lehet mégis eredményt elérni. Épp ezért dolgozom azon, hogy már a Törvényszéki szakaszban olyan szakmai alapot teremtsünk, ami megállja a helyét – mert tudjuk, hogy a Kúria már nem vizsgálja érdemben.

Szívesen beszélek erről interjúban, podcastban vagy cikkben – nemcsak szakértőként, hanem emberként, aki nap mint nap látja, hogyan veszik el a jog a leggyengébbek elől.